Wayne Rooney 1985. október 24-én született Croxtethben, Liverpool egyik elővárosában. Ő és két fivére a De La Salle Katolikus Iskolába jártak, és a környék sok lakójához hasonlóan nagy Everton F.C.-szurkolónak vallották magukat. Rooney kedvenc futballistája a góljai mellett balhéiról is elhíresült Duncan Ferguson volt – a kemény skóttal később egy csapatban játszhatott.

Nem sokkal a 11. születésnapját megelőzően szerződtette őt az Everton, miután a Liverpool Schoolboys és a Dynamo Brownings csapataiban már megmutatta kivételes tehetségét. Az ifjú csatár 17 éves koráig nem írhatott alá profiszerződést – viszont véget vethetett az Arsenal 30 mérkőzéses veretlenségi sorozatának, az akkor bajnoki címvédőként a Goodison Parkba látogató Ágyúsok 2002. október 19-én 2-1-es vereséget szenvedtek, a második gólt Wayne Rooney szerezte a 91. percben, 18 méteres bombája a felső lécről vágódott David Seaman hálójába.

Ennek ellenére David Moyes menedzser nem kockáztatott: Rooney továbbra sem lett alapember az Evertonban, a szakember meg akarta óvni játékosát attól, hogy esetleg korán kiégjen, hasonlóan sok más ígéretes futballistához. Persze Rooney így is sokat tett az Evertonért, 67 mérkőzésen 15 gólt szerzett a liverpooli együttes színeiben. A 2004-es Európa-bajnokság előtt Angliában sokan úgy vélték, Michael Owennek nincs megfelelő partnere a támadósorban, a fiatal Rooney ugyanis szerintük még nem állt készen a szerepre.

A liverpooli kedvenc azonban csattanós választ adott a kétkedőknek: a címvédő franciák ellen tizenegyest harcolt ki, majd Svájc és Horvátország ellen is két gólt szerzett. A házigazda portugálok elleni negyeddöntő előtt már őt tartották az angol esélyek első számú letéteményesének, azonban 1-0-s angol vezetésnél el kellett hagynia a pályát, mint később kiderült, lábközépcsonttörést szenvedett.

A tornát követő nyár folyamán rengeteg pletyka látott napvilágot, melyek szerint több sztárcsapat is vinné a fiatal csatárt. Rooney kapcsolata David Moyes menedzserrel megromlott, később bevallotta, majdnem aláírt a Newcastle Unitedhez, csak azért, hogy elmenekülhessen az Evertontól.

A befutó végül nem a Newcastle lett. Sir Alex Ferguson, a Manchester United menedzsere elárulta, úgy tervezték, csak egy évvel később igazolják le a csatárt, ám mikor meghallották, hogy a Newcastle 20 millió fontot ajánlott érte, nem késlekedhettek tovább: az átigazolási időszak utolsó napján, augusztus 31-én Rooney a Vörös Ördögök játékosa lett. A korábban 50 millió fontot követelő Evertonnak be kellett érnie 23 millió fonttal, illetve a szerződés értelmében összesen további nyolc millió jár a klubnak, amennyiben Rooney meghatározott eredményeket ér el a Manchester Uniteddel.

A csatár ekkoriban még sérült volt, így csak 2004. szeptember 28-án, a Fenerbahce ellen mutatkozott be új csapatában – mesterhármassal, a 6-2-es győzelem méltó kezdése volt Rooney manchesteri karrierjének. A szezon során később is akadtak remek mérkőzései, a születésnapján az Arsenal elleni rangadón kiharcolt egy (jogtalan...) büntetőt, majd a 90. percben gólt szerzett, így oroszlánrészt vállalt az Ágyúsok újabb, ezúttal 49 mérkőzésesre nyúló veretlenségi sorozatának megszakításában. A Middlesbrough elleni FA Kupa-találkozón két fantasztikus góllal hívta fel magára a figyelmet, a Newcastle elleni 22 méteres kapáslövését pedig a Premiership történetének legszebb góljai közt tartják számon.

A United eljutott az FA Kupáa döntőjéig, és Rooney lett a mérkőzés legjobbja, ám a csapat végül büntetőkkel elbukott az Arsenal ellen, noha az első perctől az utolsóig jobb volt londoni ellenfelénél. Rooneynak sem volt szerencséje: egy alkalommal a kapufát találta el, igaz, a büntetőpárbajban ő nem hibázott.

A következő idényben Rooney egyértelműen a Manchester United legjobb játékosaként tündökölt. A korai Bajnokok Ligája-búcsú rendkívül fájdalmas volt, ráadásul Rooneyt kiállították a sorozat első mérkőzésén, a bajnokságban azonban remekül futballozott, a Ligakupa döntőjében pedig két gólt is szerzett a Wigan ellen. Szokás szerint azonban az Arsenal elleni mérkőzésre tartogatta legkáprázatosabb előadását: góllal és gólpasszal járult hozzá az Ágyúsok 2-0-s legyőzéséhez – ekkor úgy tűnt, még van esély arra, hogy a végig vezető Chelsea együttesét befogják a Vörös Ördögök a bajnokságban.

A két csapat április 29-én, a Stamford Bridge-en találkozott, a mérkőzés végül sima Chelsea-sikerrel zárult, Wayne Rooneyt pedig tíz perccel a lefújás előtt hordágyon kellett levinni a pályáról Paulo Ferreira belépője nyomán: ismét lábközépcsonttörést szenvedett. Anglia egy emberként aggódott a válogatott legnagyobb reménységéért, Rooney azonban felépült a világbajnokság rajtjára és el is utazott Németországba, noha a hírek szerint Sir Alex Ferguson jobban örült volna, ha nem kockáztatják meg Rooney szereplését.

A támadóra már a második, Trinidad elleni mérkőzésen is szükség volt, de végül gól nélkül fejezte be a tornát, ráadásul idő előtt: kiállították, miután a portugálok elleni negyeddöntőben beletalpalt Ricardo Carvalhóba és összeakaszkodott csapattársával, Cristiano Ronaldóval.

A 2006-07-es szezon két, Fulham elleni góllal, majd egy hárommérkőzéses eltiltással kezdődött Rooney számára. Visszatérése után nem volt jó formában, a kétkedők már krízist emlegettek, ám a Bolton elleni, pokoli nehéznek ígérkező idegenbeli bajnokin Rooney három gólt szerzett és régi fényében csillogott. Januárban megszerezte manchesteri karrierje első fejesgólját, de a csapat elbukott az Arsenal otthonában. A tavasz folyamán ismét a csapat egyik legjobban teljesítő labdarúgójává nőtte ki magát, a Roma elleni BL-párharc során és a Milan elleni elődöntő első mérkőzésén is remekül futballozott. A bajnokságban végül 14 góllal zárt, összességében 23-ig jutott, ami karriercsúcs. A Manchester United megnyerte a bajnokságot, de az FA Kupa döntőjét elbukta a nagy rivális Chelsea ellen: Rooney jól játszott, de kihagyta a helyzeteit.

Rooney egyébként 2006 novemberében meghosszabbította szerződését a Manchester Uniteddel, 2012-ig kötelezte el magát a klubhoz, a hírek szerint körülbelül heti 50 ezer fontos fizetésért.