Puskás (Purczeld) Ferenc

 
Született: 1927. 04. 01., Kispest

Játékospályafutása: 1939-1956: Kispest, majd Bp. Honvéd, 1958-1967: Real Madrid

Edzői pályafutása: 1967: Hercules ALicante, 1967: San Francisco Gales, 1967-1968: Vancouver Royals, 1969: Alaves, 1970-1974: Panathinaikosz, 1974-1976: Colo Colo, 1976-77: Szaúd-Arábia, szövetségi kapitány, 1977: Murcia, 1978-1979: AEK Athén, 1979-1984: Al-Maszri, 1985: Sol de America, 1986: Cerro Porteno, 1988-1991: Panhellenic South Melbourne, 1993: magyar szövetségi kapitány

Sikerei játékosként: magyar bajnok (1949-50, 1950, 1952, 1954, 1955, valamint nem hivatalos bajnoki cím 1956-ban), spanyol bajnok (1960-61, 1961-62, 1962-63, 1963-64, 1964-65, 1966-67), spanyol kupagyőztes (1962), BEK-győztes (1959, 1960, 1966), Világkupa-győztes (1960), olimpiai bajnok (1952), vb-ezüstérmes (1954)

Sikerei edzőként: görög bajnok (1969-70, 1971-72, 1978-79), ausztrál bajnok (1990-91), ausztrál kupagyőztes (1990)

Elismerései: Európa leggólerősebb játékosa (1948), világválogatott (1963), Európa-válogatott (1965), FIFA Hall of Fame tagja (1998), a 20. század legjobb magyar játékosa (2001), a Nemzet Sportolója (2004)

Rekordjai: a legtöbb gól egy mérkőzésen (7, 1949. február 19.), a legtöbb gól egy szezonban (50, 1948), a harmadik legeredményesebb futballista a 20. században (489 gól), Magyarország harmadik legeredményesebb játékosa (357 gól, 1943-1956), a magyar válogatott leggólerősebb játékosa (84 gól), a 13. legeredményesebb játékos a spanyol ligában (155 gól, 1958-1967), a harmadik leggólerősebb játékos a BEK-ben
 

Puskás Ferenc 1942-től tartozott a Kispesti AC labdarúgócsapatának felnőtt keretéhez, 1943-ban itt mutatkozott be az élvonalban, és magyarországi pályafutása alatt nem is lett hűtlen a klubhoz, csak a KAC, illetve jogutódja, a Budapesti Honvéd színeiben szerepelt.

A fiatal balösszekötő hamar helyet követelt magának a csapatban, ahol sokáig édesapja, a Vasas és a Kispest egykori kiváló labdarúgója volt az edző. Puskás tehetségének köszönhetően már a második világháború után, 1945-ben magára húzhatta a címeres mezt, és góllal járult hozzá az Ausztria ellen aratott 5:2-es győzelemhez.

Első nagy válogatott tornája az 1952-es helsinki olimpia volt, ahol győzelemre vezette a magyar csapatot. A jugoszlávok elleni döntőben kihagyott tizenegyesét szép góllal feledtette.

A magyar csapattól a svájci vb-n is győzelmet vártak, de a döntőben az NSZK válogatottja váratlan, 3:2-es győzelmet aratott.

Puskás 1956-ban elutazott a Honvéd dél-amerikai túrájára, ami miatt egy évre el akarták tiltani. A 84-szeres (később egy 1956-os meccs hivatalossá tétele után ez a szám 85-re nőtt) válogatott játékos úgy döntött, hogy nem tér vissza Magyarországra. Itthon ötször volt bajnok, négyszer gólkirály.

A FIFA eltiltása miatt csak 1958-ban mutatkozhatott be a Real Madridban, amellyel további szép sikereket ért el. 1960-ban például négy góllal járult hozzá a Frankfurt elleni BEK-döntőben aratott győzelemhez. Puskás egészen 40 éves koráig játszott a spanyol csapatban, a válogatott mezét négyszer húzta fel. Spanyolországban hétszer volt bajnok, kétszer kupagyőztes, háromszor BEK-győztes, négyszer pedig spanyol gólkirály.

Edzői pályafutását Alicantéban kezdte, majd Amerikában a Vancouvert irányította. Egy rövid, Alavesnél töltött kitérő után első nagy sikereit szakvezetőként a Panathinaikosszal érte el, akiket eljuttatott a BEK-döntőig.

Dirigálta később a Murcia csapatát, egykori Real Madridos csapattársával, Hector Riallal irányították egy rövid ideig Szaúd-Arábia válogatottját, majd a Colo-Colo, az AEK Athén és az egyiptomi Al-Maszri következett. Edzői pályafutása utolsó éveiben dolgozott a paraguayi Sol de Americánál és Cerro Portenónál, illetve az ausztrál Panhellenicnél is.

1993-ban Jenei Imre lemondása után kérték fel a kapitányi posztra, amit négy mérkőzésre el is vállalt. Ő sem tudott csodát tenni a vb-selejtezőkön gyengén szereplő nemzeti tizeneggyel, ám az Írország elleni 4-2-es győzelem máig emlékezetes.

A legendás labdarúgó az elmúlt években súlyos Alzheimer-kór-szerű betegségtől szenvedett, közszereplést már nem is tudott vállalni. Az elmúlt időszakban többször is az intenzív osztályon kezelték a Kútvölgyi kórházban.

BUZÁNSZKY JENŐ: "Óriási tragédia ez az országnak és nekünk barátoknak különösen. A sírás környékez. Tegnapelőtt beszéltem az orvosokkal, azt mondták, Öcsi addig tartja magát, amíg a szíve bírja. Az ország legnagyobb sportolója ment el."

GROSICS GYULA: "Éveken keresztül együtt játszottam vele a Honvédban és a válogatottban, így mondhatom, hogy egy jó barátom távozott. Nagyon nehéz megbarátkozni azzal a ténnyel, hogy nincs többé. Nagyon együtt érzek a családjával, a feleségével, lányával és unokáival"

SÁNDOR KÁROLY (Csikar): "A legnagyobb egyéniséget veszítettük el ma. Se előtte, se utána nem volt hozzá hasonló és azt hiszem, sokáig nem is lesz. Hat-hét éve Szepesi Gyuri kérdésére, hogy ki a legismertebb magyar ember, csak annyit feleltem, egy labdarúgó. Egy labdarúgó, akinek nem kell kimondani a nevét, mert nincs olyan ember, aki ne ismerné. Nehéz beszélni róla, őt ismerni kellett. Tudásáról mindent elmond, hogy olyan ballábas játékos volt, akinek valahogy mindig a bal lábára érkezett a labda. Végigutaztam vele a világot és bárhova is mentünk, mindenhol skandálták a nevét, a reptereken pedig rendszeresen fotósok hada várta. Nagyon fog hiányozni."

SZEPESI GYÖRGY: "Hírnevét nemcsak a futballnak köszönhette, hiszen emberileg is a legnagyobbak közé tartozott. Büszke vagyok arra, hogy 16 éves kora óta ismerhettem, sőt, rádióriporterként az első válogatott gólomat is ő rúgta 1945. augusztus 20-án."